A FASORI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG
BESZÁMOLÓJA
A szöveg megjelent a FASORI HARANGSZÓ 91. számában.
írta: dr. Gelenczei Csilla
AMIKOR AZ ÚR ELHÍVÁSA SZÍVEN TALÁL
Isten csodálatos működésének újabb felragyogtató példájaként már beszámoltunk arról, hogy a Tanúim lesztek missziói tanítványképzés a fasori gyülekezetünkhöz is utat talált. „Mert Isten népe tanúságra hivatott.” Tizenkét bátor, komolyan elköteleződő testvérünk Isten elhívására odaszánta magát, és a kurzus résztvevője lett, a tanulás felfedező útjára lépve azzal a szívük szerinti vággyal, hogy Jézus Krisztus követei legyenek itt e földön.
A TIZENKETTŐ
Ahogy Jézus Krisztus maga köré gyűjtötte tanítványait és felkészítette őket, hasonlóképp ez a kurzus is a csoportban résztvevők, mint tanítványok felkészítésére összpontosít azzal a céllal, hogy a résztvevők az örömhír vivői legyenek, a világosságot közvetítsék az egyre inkább elsötétülő világban. Jelképes, hogy a fasori első alkalommal éppen tizenkettőnket gyűjtött össze az Úr a tanítása kibontásának mély merítési folyamába. A tanfolyam rendkívül gazdag tananyaga, módszertana, újszerű szemlélet- és megközelítési módja valamennyiünket hétről-hétre tovább gondolásra elmélyülésre, elmélkedésre, a gondolatok mélyebb elemzésére, szüntelenül mindent Isten szemén való áttükrözésre késztet. Megismerjük Isten nagy történetét a teremtett világgal, megtanuljuk, hogy mindaz, amit megértettünk az evangéliumról, miként válik a Szentlélek meggyőző ereje által életet, szívet formáló erővé bennünk, hozzásegít azt a látásmódot elsajátítani, amely képes az egyházat Isten missziójának összefüggésében látni, és megtanítja, hogy Isten népének nagy küldetését miként tudjuk alkalmazni saját hivatásunkra nézve.
A tanulás változatos formában zajlik: kiscsoportban, páros beszélgetésben, valamennyi, a képzésben résztvevő csoport egy hétvégi együttlétében, önállóan, egyé- ni munkában – otthoni elcsendesedésben, gyakorlati feladatok végzésében (Áldás ritmus, Mélyfúrás, Napi visszatekintő imádság), illetve komoly készülésben. A kurzus első két negyedében az evangélium története bontakozott ki előttünk, valamint az evangélium és a szív második negyedében azt vizsgáltuk, miként hat az evangélium a szívünkre, mint lényünk vezérlő központjára, hogyan hoz ez változást az életünkben. Többünket mélyen érintett a tékozló fiú történetének elemzése, és más nézőpontból való újragondolása során különösen az idősebb fiú viselkedésével összefüggésben a bűn újraértelmezése. Vajon az idősebb fiú példázatában az erkölcsösség felett érzett büszkeséggel, az apa elutasításával, de szabálytartó életmóddal lehet-e Isten ellen lázadni? Engedelmességgel lehet-e az Urat irányítani? A jó cselekedeteink mozgatórugóit meg kell-e bánnunk? Ha Isten helyébe magunkat állítjuk, még ha szabálytartóan élünk is, bűnös magatartást tanúsítunk-e?
Megtanulhattuk, hogy mindkét fiúnak szüksége van a kegyelemre, mert nemcsak a szabályszegés, de a szabály megtartása mellett is elveszett lehetsz, a vallásos moralizálás az eredmény centrikus erkölcsösség, a jótett felett érzett büszkeség, az önigazultság, a pokolian jó cselekedet mögött is ott ólálkodhat a bűnös magatartás. De ha Krisztus van a középpontban, ő helyretesz mindent.
KONCENTRÁLJ A SZÍVEDRE
„Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.” (Péld 27,19)”
A szívre vonatkozó második negyedben kerestük a választ: Kik vagyunk? Hogyan működünk? Lehet-e változni? Tudunk-e változni? Miben és miért szeretnénk változni, hogyan valósítsuk meg azt? Mit tegyünk, hogy az evangélium elérje a szívünket? Mi a szerepe küzdelmeinknek? Mely igazságokhoz kell hittel odafordulni? Megannyi záporozó kérdés, és tudjuk, hogy a jó válaszok középpontjában Isten áll. Mert Isten hatalmas, Isten dicsősége mindennél nagyobb, Isten jó, Isten kegyelmes, az Ő, minden emberi értelmet meghaladó szeretetével, úgy szeret és fogad el minket, ahogy vagyunk, akinek ismerete útján az önismeret ajándékára lelünk, aki kiárasztott Szentlelke munkálkodása által változást hozhat életünkben. Atyai szelídsége mellett az ő bölcsessége meg is próbál minket, húsbavágóan is megszólíthat, megostorozhat, munkálkodik bennünk, formál, erősít, igazgat, s így gazdagít az Ő igazsága szerint. „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt.”(Zsid 4,12- 13)
Megtanultuk, hogy a szenvedés is Isten adománya, így válhatunk részeseivé Krisztus szenvedéseinek az Urunkba vetett bizalommal és örömmel. Mert tudjuk, nem hagy magunkra, ha elesünk, felsegít, ha elakadunk tanácsot ad, mindig mutatja az utat, van szava hozzánk, ha hit- tel odafordulunk hozzá. Áthatott minket az az érzés, hogy a változás nem ér véget egy-egy próbatétel vagy nyomorúság megszűntével. A megszentelődés, Krisztus képére való formálódásunk egy életen át tart. Isten arra hív, hogy szüntelenül Szentlelke meggyőző ereje által formálódjunk, találjuk meg Valódi énünket úgy, hogy megismerjük Őt, mélyüljünk el igazságában, hogy ráleljünk elhívásunkra, küldetésünkre. És mind- eközben koncentráljunk a szívünkre, mert ahogy változik a szív, úgy változik meg körülöttünk minden. A képzés felénél járva hálatelt szívvel köszönjük az Úrnak azt az ajándékát, hogy elhívott minket e testvéri közösségbe és rendíthetetlen kitartásával készít fel minket a küldetésre, hogy a tőle kapott új szív fogékony lehessen a tanításaira és ellenálló mindazzal szemben, ami életünket, tőle megnyert szabadságunkat veszélyezteti. Tanít, hogy áldássá lehessünk egymás és mások számára. És eközben éles füllel, kitárulkozó szívvel és a mély megértés szándékával a képzés rendkívül gazdag tananyaga befogadására, elmélyítésére, begyakorlására törekszünk.
Összefüggéseit értelmezzük, elemezzük, megértését egymásban erősítjük, szinte észrevétlenül a 12 fős kis gyülekezeti testvéri közösség Isten mindenek feletti átsugárzó, szívet melegítő szeretetétől körül ölelve imádságban egymást is hordozva hétről-hétre formálódik, csiszolódik, bátorodik, vidámul, oldódik, megnyílik, felszabadul, önnön magunk viszonyában, egymáshoz való kapcsolatunkban.
Csoportkép a résztvevőkről – Krisztus nyomában
Isten kegyelméből, mint a jó bor, megérünk, összekovácsolódunk, egymást szerető, támogató, lelkesítő kis közösségé válunk, közös imádságaink, közös elhívásra készülésünk, közös együttléteink, közös elmélkedéseink útján. Királyunk által elkészítetten egyre közelebb kerülünk Őhozzá és egymáshoz. A tanítási évet és felkészülést a Nagy Feladatra ne feszültséggel teli, borongós, a feladatfolyam súlya alatt roskadozó lelkületben képzeljük el, hanem mint az Úr közelségének melegségét sugárzó szeretetölelésében eltöltött egyre több időt, mint amikor egy téli estén a kandallóban ropogó tűz biztonságot adó melegében, nyugalmában, csendességében a forró kakaót kortyolva, kalácsot majszolva olvasol. A felszabadító öröm jár át, tölt be, már nem akarsz felállni, vágyakozol végtelen sokáig ott maradni, mellé húzódni. E felszabadító öröm élményét is megkaphatjuk a teljes szívbéli megújulás mellé e kurzustól, hogy a misszió élethivatásunkká váljon, legyen és maradjon. Testvéreim éljünk vele jövő évben is! Az Isten hasonlatosságára formálódás a legnagyobb ajándék és kincs. Nagy felelősség és nagy megtiszteltetés az Ő követének lenni.